Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1918 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (1) afro-amerikaiak (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (3) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) Azerbajdzsán (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) bevándorló (1) bevándorlók (6) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (4) civil törvény (1) Dánia (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokrácia (6) diákmozgalmak (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) ellenzék (2) El Salvador (1) emberi jogok (6) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) feketék (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) forradalom (1) Franciaország (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) gondolatrendőrség (1) gyűlöletbűncselekmények (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) hazafiság (1) házasság (1) Haza és Haladás (1) holokauszt (2) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (3) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális állam (2) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) Iszlám (5) iszlám (1) Jászi Oszkár (2) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (1) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) Köln (1) konzervatív (1) kormány (1) környezetvédelem (1) közöny (1) Libanon (1) liberális (3) liberális demokrácia (2) liberalizmus (5) Litván György (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) mecset (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) migráció (1) migránsok (1) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) MSZP (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nacionalizmus (1) Nagy-Britannia (1) narkógettó (1) nemi erőszak (1) neoliberalizmus (1) népszavazás (2) NER (1) no-go zónák (1) Nolimpia (1) oktatás (1) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (7) Oroszország (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Párizs (1) patkányok (1) PISA (1) plakátkampány (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) Prohászka Ottokár (1) Putyin (1) rasszizmus (3) reformkor (1) rezsiszilárd (1) roma (1) Róma (1) Romero (1) sajtószabadság (1) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (1) Szalay László (1) szárazság (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szólásszabadság (2) Tádzsikisztán (1) tengerszint emelkedése (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) Tormay Cécile (2) történelmi alkotmány (1) Trump (1) Tübingen (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) vallásszabadság (1) Videla (1) vihar (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (2) Címkefelhő

A terroristák nem Európát támadják - annál jóval többet

2015.11.20. 11:58 Pendulumblog

screen_shot_2015-11-20_at_05_57_44.pngA párizsi terrortámadásról a média egy része által terjesztett nézet szerint a határainkon átszivárgó barbár ázsiai hordák indítottak támadást a felvilágosult Európa ellen. Szerintük a terrorista akció Orbán Viktor migráció-ellenes politikáját igazolja, akiről kiderült, hogy mennyire reálisan látja a helyzetet. Ellenben mindenki, aki ezek után még hisz a liberalizmusban és multikulturalizmusban, az vagy naív idealista hülye, vagy egyenesen “háborús bűnös” (Bayer Zsolt). Valóban ilyen egyszerű a képlet? Nem éppen.

1. Nem a menekültek beáramlása fokozta a terrorfenyegetettséget

Ahogy Francois Holland elnök fogalmazott, “nehéz elfogadni, de tudjuk, hogy itt francia emberek öltek meg francia embereket”. Eddig 9 azonosított merénylőből 8, köztük a merénylet kiagyalója, az EU állampolgára volt, aki a Schengen-övezeten belül korlátlanul utazhatott, munkát vállalhatott, akár még a határait borotvapengével őrző Magyarországon is. Egy olyan merénylő akadt, akire illik a menekültek között beszivárgó terrorista leírása. A helyszínen talált szíriai útlevelet a hatóságok szerint valószínűleg azzal a céllal hamisították, hogy stigmatizálják a menekülteket. Ezt a merényletet menekültek önállóan nem tudták volna kitervelni és végrehajtani. Miközben kétségtelen, hogy a menekült-hullámnak vannak biztonsági kockázatai, és indokolt szűrni a beérkezőket (lehetőleg már Törökországban!), nem lehet azt állítani, hogy a terror-fenyegetettség növekedését a terror elől menekülők befogadása okozta volna. Annak sokkal több köze van a közel-keleti helyzet miatt radikalizálódó, az EU-ban szocializálódott fiatalokhoz, akik között egyébként olyan áttértek is vannak, akik középosztálybeli, sőt, keresztény családba születtek. Az ő radikalizálódásuk okait lehet és kell vizsgálni, de nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni a muszlim bevándorlók összességéről, azok integrálhatóságáról, hiszen törpe kisebbséget alkotnak. A fanatikus imámok kitoloncolása, a gyűlölködő weboldalak bezárása, a muszlim közösségek és a hatóságok, illetve az egyes államok rendőrségei közötti hatékonyabb együttműködése megoldást jelenthet. A Foreign Affairs cikke például rámutat, hogy már jóval a mostani menekülthullám előtt is óriási problémát jelentett az, hogy a tagállamok hatóságai között nem volt egységes információáramlás, és az EU külső határainak ellenőrzése nem megoldott, így a terroristák könnyen felszívodhatnak. Európának van mit tennie a biztonság terén, de nem a menekültek stigmatizálása vagy a muszlim bevándorlók bűnbakká tétele a megoldás. 

2. Nem csak Európát érte támadás

Sok politikus úgy aposztrofálta a párizsi merényleteket, mint hadüzenetet Európa ellen, a civilizációk összecsapását. Ebbe a képbe azonban nem fér bele az, hogy a párizsi terrortámadással közel egy időben több más, Európán kívüli nagyvárosban is egészen elképesztő brutalitású terrorakciókra került sor. Libanon fővárosában, Beirutban csütörtökön kettős öngyilkos merényletet hajtottak végre iszlamisták, ebben 40 ember vesztette életét. Kenyában a Garrisa Egyetem campuszán szélsőségesek 147 diákot gyilkoltak halomra. Ezek a merényletek alig kaptak közfigyelmet. A sajtóbeszámolók fölött az európai olvasó vállrándítva, jobb esetben enyhe borzongással napirendre tért: hát igen, ezek ilyen veszélyes helyek. A google keresőn a #parisattacks kifejezésre 2,2 millió találat van, a #kenyaattacks-ra csupán 300. A Facebook-ot nem árasztották el a kenyai vagy libanoni zászlós profilképek, sem pedig az “JeSuisBeirut” hashtagek. A világ legtöbb áldozatot követelő terrorszervezete a nigériai Boko Haram, amelynek tagjai csak ezen a héten több, mint negyven embert gyilkoltak meg öngyilkos merényletekben. A Facebook-ot mégsem árasztották el a PrayForNigeria üzenetek.

3. A békés együttélést és a demokráciát érte támadás

Amit igazán támadás ért, az nem más, mint a különféle kultúrákhoz, vallásokhoz tartozó emberek békés együttélésének gyakorlata. Ezt szokták multikulturalizmus néven is emlegetni, ami a magyar közbeszédben egyre inkább szitokszóvá válik - és pont ez a terroristák egyik fő célja! Nem valamiféle valóságtól elrugaszkodott szélsőliberális akadémiai elméletről beszélek, nem is valamiféle utópiáról, hanem a világ lakossága által megélt hétköznapi valóságról. Mindennap átéljük, ha olyan társadalomban élünk, amelyben békében élnek egymás mellett keresztények, muszlimok, hinduk, buddhisták és zsidók. Ilyen társadalom a libanoni és a francia is. Ez a békés együttélés az, ami a leginkább zavarja a terroristákat, ezt az egyensúlyt szeretnék minden eszközzel felborítani, az etnikai, vallási ellentéteket kiélezni. A terroristák másik célpontja nem más, mint a liberális demokrácia - az olyan politikai rendszer, amelyben az állam semleges és szekuláris, a polgárainak egyenlő méltóságán alapszik, és megakadályozza, hogy akár a többség, akár egy erőszakos kisebbség, előírja az egyének számára, miben higyjenek és miben nem.

A sors iróniája, hogy a terroristák osztoznak a multikulturalizmus és a liberális demokrácia kérlelhetetlen gyűlöletében azokkal a konzervatív véleményformálókkal, akik most a leghangosabban hirdetik azok kudarcát, és követelik a szabadságjogok megnyirbálását. A terroristák szerint a liberális demokrácia a tehetetlen impotens hülyék rendszere, a multikulturalizmus pedig erkölcsi fertő, amely úgysem működik - a természet rendje a harc, a dzsihád. Homogén és hierarchikus társadalomban szeretnének élni. Éppúgy, mint azok a jobboldali politikusok, akik elsősorban nem a terrorizmus miatt rettegnek a migrációtól, hanem azért, mert nem szeretnének multikulturális társadalomban élni. A terroristák számolnak ezekkel a politikusokkal, és jól tudják, hogy a merényleteikkel az ő kezükre játszanak, érdekeik ugyanis megegyeznek a nemzetközi és a hazai konfliktus kiélezésében és a társadalom mesterséges határvonalak mentén történő megosztásában.

4. Nem a terrorellenes háború a válasz

Nem kétséges, hogy a terroristákat el kell pusztítani és a daesht/tálibokat le kell győzni. Ez bizony sok olyan új biztonsági intézkedést is eredményezhet, amelyek kényelmetlenek lehetnek a nyugati demokráciákban nevelkedett emberek számára, és akár európai katonák külföldi bevetését is megkövetelhetik. De ha valamit megtanulhattunk a 9/11 utáni időszak példáján, az, hogy az elsietett, szemet-szemért típusú katonai intervencionalizmus, a Terrorellenes Háború hangzatos jelszava alatt, kudarcra van ítélve. Több kárt okozhat, mint amennyit megelőz. Stratégiai megközelítésre van szükség, amely komplex, fokozatos fejlesztésben gondolkodik, és kizárólag ennek részeként alkalmaz katonai eszközöket. Ráadásul megköveteli az őszinte szembenézést azzal az igazságtalan és fenntarthatatlan világrenddel szemben, amit a Nyugat teremtett.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottunk el idáig, hogy mitől vált ilyen élehetetlen, erőszakos hellyé a világ, a “harmadik világ” iránt tanúsított közöny, az európai hübrisz okait is meg kell értenünk. Mielőtt még valaki félreértené: nem, semmilyen módon nem indokolja vagy legitimálja ez a közöny az erőszakot, a terrort. Csupán azt jelenti, hogy túl sokáig éltünk az elefántcsonttornyunkban itt Európában anélkül, hogy valódi figyelmet fordítottunk volna arra, közben mi megy a világ többi részén. Amíg az olcsón kitermelt természeti kincsek, az olcsó munkaerő által előállított termékek elárasztják a piacunkat, amíg nyugodtan, a nyomor zavaró képeitől távol lehet nyaralni a volt gyarmatokon kiépített trópusi turistaparadicsomokban, addig az európaiakat nem különösebben érdekli, mi a franc történik odaát. És ne áltassuk magunkat: bizony az unfair globális gazdaságnak Magyarország is haszonélvezője, akkor is, ha soha nem volt gyarmattartó ország. Az Európai Unió tagjaként mi is részesülünk annak gazdagságából. Ha úgy tetszik, a neokolonializmus gyümölcseiből. A globalizáció korában mi, a világ gazdagabbik részének lakói, igenis felelősek vagyunk azért, ami a világ szegényebbik részében történik. Felelősséget kell vállalnunk a gyarmatosítás örökségéért, a globális társadalmi egyenlőtlenségekért, a klímaváltozásért és mindazon problémák következményeiért, amelyeket elsősorban a Nyugat teremtett. Nem az európai nemzetállamok elzárkózása és homogenizálása a megoldás a jelenlegi válságra - hanem Európa nagyobb felelősségvállalása egy nyitottabb, igazságosabb, fenntarthatóbb és biztonságosabb világ megteremtése érdekében. 

A bejegyzés trackback címe:

http://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr368094222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.