Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

Mi mind a Szent Korona tagjai vagyunk

2012.07.20. 07:00 Pendulumblog

koronatagja1.jpgJúniusban elfogadta a kormánytöbbség a Jobbik törvénymódosítóját arról, hogy kriminalizálni kell a Szent Korona megsértőit. Eszerint aki nagy nyilvánosság előtt ezt a jelképet sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azt más módon meggyalázza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Szent Korona tan híveinek ez a rendelkezés éppúgy nem adhat okot örömre, mint ahogy a liberálisok sem fogadták osztatlan örömmel a hírt, hogy a holokauszt tagadását a törvény bünteti. Egy újabb téma, amit most a büntetőjog medrébe terelünk és tabusítunk ahelyett, hogy kibeszélnénk és begyógyítanánk a vele kapcsolatos történelmi sebeket és félreértéseket. Vajon ki sérti meg jobban a Szent Koronát, az, aki mint műtárgyat becsmérli, vagy az, aki az általa jelképezett alkotmányos jogbiztonságot vonja kétségbe?

Ahhoz képest, hogy az Alaptörvény szerint a Szent Korona a nemzet egységét jelképezi, valójában kevés dolog van, ami jelenleg jobban megosztaná a nemzetet. Gyakran azok járulnak a leginkább hozzá ehhez a megosztottsághoz, akik a Szent Korona-tan időszerűségét hirdetik, mint például Zétényi Zsolt. Bár tanulmányában elismeri, hogy „sokoldalú alkalmazási és értelmezési lehetőségekkel" találkozunk a Szent Koronával kapcsolatban, ő maga meglehetősen egydimenziósan értelmezi a korona-tan üzenetét. Szerinte a korona-tan ellentétes a népszuverenitás eszméjével, a szabadságjogokon alapuló modern demokrácia helyett egyfajta konzervatív demokrácia következik belőle. „Éppen a Szent Korona-eszme feltétlen érvényesülést igénylő parancsára közös választási pártban kell nyílt színre lépniük a nemzeti pártoknak a, 'szociálliberális'-nak nevezett önkényuralmi, nemzetidegen erők eltávolításának és egy gyökeres gazdasági és szociálpolitikai fordulatnak az ígéretével," vonta le a végső következtetést még a választás előtt. Így vált tehát a nemzet egységének szimbólumából a másik oldalt megsemmisítő fegyver. Kevés dolog van, ami az ehhez hasonló kirekesztő aktuálpolitikai olvasatoknál jobban ártana a Szent Koronának mint a nemzeti egység szimbólumának.

Sajnálatos, hogy a „nemzetidegen erőknek" bélyegzett, valójában a nemzet elidegeníthetetlen részét képező liberális oldal nagy része osztja Zétényi korona-értelmezését, de természetesen teljesen ellentétes következtetéseket von le belőle. A korona-tanban egy önkényuralmi törekvést lát, pont ezért elutasít minden olyan megoldást, ami a koronát a muzeális tárgynál, történelmi emléknél többel, tehát politikai jelentőséggel próbálja felruházni. Radnóti Sándor „Az üvegalmárium" című, egyébként remek könyvében azért bírálja a Szent Korona alkotmányba foglalását, mivel azt a „feudális egyenlőtlenség szimbólumának" tartja a polgári jogegyenlőség eszméjével szemben. Paradox módon minél erősebben próbálja a jobboldali hatalom a Szent Korona tant kötelező dogmává tenni, annál jobban elidegeníti a nemzet jelentős részét magától a Szent Koronától. A lövészárkok tehát egyre mélyülnek. Míg egyes országokban a korona-eszme egyesíti a nemzetet, nálunk inkább a megosztottság szimbólumává vált. Pedig ennek nem kellene így lennie.

images (5).jpegA jobboldali félelmek egyik gyökere a széles körben elterjedt ún. micisapka-legenda, miszerint az SZDSZ lemicisapkázta a Szent Koronát. Eredete nem teljesen világos, valószínűleg Kis János egyik félreértelmezett kijelentésére vezethető vissza. Nincs bizonyíték arra, hogy akár egyetlen baloldali politikus valaha is lemicisapkázta vona a koronát. Ha az ember ráguglizik azokra a kifejezésekre, hogy „micisapka" és „korona", akkor nem igen találkozik a Szent Koronát sértő, becsmérlő véleményekkel, annál több olyan vádaskodással, ami szerint a liberálisok lemicisapkázzák a koronát. A jobboldalnak fel kell adnia a micisapka-hisztériát: attól, hogy valaki a Szent Koronát a múzeumban helyezné el, abban múzeumi tárgyat lát, még nem feltétlenül szentségteleníti meg azt. Radnóti Sándor rámutat a könyvében arra, hogy a koronaékszerek muzeális térben és nem a parlamentben való elhelyezése egyáltalán nem egyenlő azok deszakralizálásával: „a múzeum az a hely, ahol (elvileg) békén megfér az a látogató, aki szentnek tart egy tárgyat, azzal, aki nem." Így tehát a múzeumi elhelyezés hívei nem feltétlenül „hagyománytagadók" és „gyökértelenek", számos más ország helyezte el szakrális jelképeit múzeumokban (pl. Nagy-Britannia). Ha a jobboldaliak azt szeretnék, hogy a Szent Korona hagyománya valóban a nemzet egységét fejezze ki, akkor teret kell engedniük az eltérő értelmezéseknek is.

A baloldalnak éppúgy meg kell haladnia a Zétényi-féle egyoldalú értelmezést, mint a jobboldalnak. Fel kell ismerni, hogy a korona-tannak, a történelmi alkotmány eszméjének vannak nagyon is progresszív értelmezési lehetőségei. A Szent Korona nem feltétlenül a feudális jogegyenlőtlenség, a Werbőczy-féle úri Magyarország szimbóluma, és maga a korona-tan sem valami sziklaszilárd monolit, ami csak valamiféle horthysta restaurációnak szolgáltathat jogalapot. Fontos instrumentuma lehet a jogvédelemnek, hordozója a jogállamiság és az emberi jogok eszméjének azon polgártársaink felé, akik idegenkednek mindentől, ami internacionális és szekuláris. Rajta keresztül bemutatható, hogy a demokrácia nem „idegen találmány", hanem a magyar jogfejlődés szerves következménye, ami egyúttal az európai jogfejlődéssel is szerves egységet alkot. 

kozma_1.jpegOtt van mindjárt a korona mint műtárgy. Még ma is vérre menő vitákat folytatnak arról, hogy vajon szerkezetileg mennyire egységes ékszerről van szó, illetve egyes részei (a corona graeca és a corona latina) vajon mikorra datálhatók, illetve egyes elemeit vajon mikor és milyen célból illesztették a koronához. Találkozunk egészen hajmeresztő ezoterikus elméletekkel is, amelyek a Szent Koronát szinte Ádámig és Éváig vezetik vissza, és messzemenő következtetéseket vonnak le még az elferdült kereszt dőlésszögéből is (a művészettörténészek szerint akkor ferdült el, amikor a ládát rosszul csukták rá). Egyes történészek hatalmas időt és energiát öltek bele abba, hogy bebizonyítsák a Szent Korona egységességét és ősiségét – holott valójában semmit sem von le annak értékéből, ha bebizonyosodik, hogy egy rendkívül összetett tárgyról van szó, ami éppúgy tükrözi a III. Béla korabeli Bizánc művészeti és politikai törekvéseit, mint a középkori Itáliáét. A kereszt dőlésszögénél fontosabb és kézenfekvőbb üzenetet hordoz például az ingyenesen gyógyító orvosszentek, Szent Kozma és Szent Damián a koronán szereplő zománcképe, ami már előrevetíti, hogy az államnak biztosítania kell a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűzödő jog érvényesülését.  

Az sem von le semmit az értékéből, ha kiderül, hogy a Parlamentben őrzött korona nem egyezik azzal, ami 1000 karácsonyán István királyunk fejét ékesítette. A Szent Korona éppen a maga komplexitásában tükrözi és jelképezi azt a hosszú utat, amit a magyar állam az államalapítástól napjainkig megtett, sokoldalúsága tükrözi magának az országnak a sokoldalúságát, hiszen nem légüres térben fejlődtünk, hanem Európa közepén, rengeteg „idegen" hatás kereszttüzében, azokból építkezve, azokhoz hozzátéve. A Szent Koronát alakító ötvösi leleményben nem holmi szégyenletes toldozás-foldozást kellene látni, hanem éppen a nemzet túlélési képességét egy folyamatosan változó, katasztrófáktól gyakran sújtott Európában. Ez a komplexitás rímel Szent István Intelmeinek tanítására a befogadó, toleráns országról. Azok a törekvések, amik a sajátos magyar közjogi fejlődést mint valamiféle különutat, az ország kultúráját mint valami homogén, honfoglaláskorból továbbörökölt zárványt kívánják bemutatni, éppen ennek a tanításnak mondanak ellent. Akárcsak azok a törekvések, amik a magyar nép kulturális vagy éppen genetikai „tisztaságának" helyreállítására kívánják építeni annak jövőjét.

EckhartFerenc.jpegMaga a Szent Korona-tan sem tisztán magyar találmány. 1931-ben tette közzé Eckhart Ferenc történész azt a tanulmányt, amely kétségbe vonta a Szent Korona tan egyediségét és kimutatta annak nemzetközi beágyazottságát. Ezzel megkérdőjelezte Timon Ákos és a jogtörténeti iskola hivatalos doktrínáját arról, hogy a Szent Korona a magyar közjogi gondolkodás példa nélküli megtestesülése Európában, és a korona kezdetektől elidegenedett a király személyétől. Eckhartot „a legszentebb nemzeti célok megsértésével" vádolták, és meg akarták fosztani egyetemi katedrájától, még az igazságügyminiszter is fellépett ellene, mondván, hogy „a tanszabadság az igazság és nem a tévtanok hirdetésére vonatkozik." Végül csak Klebersberg Kúnó kultuszminiszter bátor fellépésének köszönhető, hogy Eckhart egyetemi tanár maradhatatott. Pedig Eckhart nem tett mást, mint a nemzetközi jogtörténeti források tükrében újraértélmezte a Szent Korona tant, és ezzel az új értelmezésével korszerűbbé és gazdagabbá tette azt. Eckhartot aztán az ötvenes években is meghurcolták, mivel a marxista történetírás dogmáit sem volt hajlandó a magáévá tenni abban a korban, amikor a korona-tant már csak kiirtandó feudális csökevénynek látták. Meggyőződésem, hogy a történelmietlen bálványozás és az ezoterikus korona-kultusz éppúgy nehezíti a Szent Koronának a nemzet kollektív emlékezetében való tartós elhelyezését, mint a korona-tannak a „sötét reakcióval" való azonosítása és teljes elutasítása a baloldalon.

Eckhart Ferenc bemutatta, hogy a korona-eszme valójában párhuzamosan futott Európa eszmetörténeti fejlődésével – rajta keresztül valójában a népszuverenitás, a jogkiterjesztés eszméjének fejlődését, végső soron a jogállam kialakulását figyelhetjük meg az önkényuralommal szemben. A 13. századtól a Szent Korona már bizonyíthatóan elidegenedik a király személyétől (lásd IV. Béla oklevelét: "a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti") – eszmei alapot szolgáltat azoknak, akik a zsarnoki önkénnyel szemben lépnek fel a jogbiztonság nevében. Az Aranybullában vagy Werbőczy Hármaskönyvében megfogalmazott szabadságjogok, bár ekkor még csak a köznemesség védelmét szolgálják, a mai polgári szabadságjogaink előképei, történelmünk gyakorlatilag ezen jogok fokozatos kiterjesztéséről szól. A Szent Korona nem az uralkodó vagy az államhatalom puszta megtestesülése, hanem a szabad emberek közösségének (communitas) jelképe - minden szabad ember a Szent Korona tagja. A 15. században a Szent Korona tagjai közé felveszik a szabad királyi városokat – a városi polgárságra is kiterjesztik tehát a jogbiztonságot. A korona-tan nem maradt érintetlenül a felvilágosodás eszméitől sem, az 1790-es években a nemesség egy része számára Rousseau „társadalmi szerződés" elmélete vígan megfér a Szent Korona tan mellett, sőt, a kettőt kombinálják, természetesen csak a nemesi társadalomra vonatkoztatva. 1848-ban aztán az áprilisi törvényekkel az addig jogfosztott jobbágyság – tehát az ország lakosságának túlnyomó többsége – is polgárjogot nyer, tehát a Szent Korona tagjává válik, akárcsak a nemzetiségiek és a zsidók. Bár egyes radikálisok, így Táncsics és Petőfi a köztársasági eszme nevében a korona múzeumba szállítását követelik, az ország közvéleményének jelentős része nem lát kibékíthetetlen ellentétet korona és a jogegyenlőség, demokrácia között. Még 1918-ban sincs ez másként, amikor Jászi Oszkár és Károlyi Mihály először alkotmányos monarchiát szeretne kialakítani, csak a közvélemény nyomásának engedve kiáltják ki a köztársaságot.

Ha a Szent Koronát a szerves jogfejlődés szimbólumaként fogjuk fel, akkor az igazából nem ellentétes a köztársasági hagyománnyal sem, és nem feltétlenül jelenti a monarchikus államforma igenlését. Éppen úgy, ahogy a 13. században a Szent Korona fokozatosan elidegenedett a király személyétől, majd a rendi, nemesi társadalomtól, éppen úgy elidegeníthető az államforma kérdésétől is. Belefér a demokratikus legitimizmus és a köztársaságpártiság is. Ezt az 1946. évi I. törvény (az ún. kisalkotmány) ki is mondta akkor, amikor így fogalmaz: „A köztársaság intézménye tehát nem áll ellentétben a helyesen felfogott szerves jogfejlődéssel, a nemzet képviseletére hivatott Nemzetgyűlés akaratának pedig megfelel". Sólyom Péter Identitásterápia című cikkében rámutat arra, hogy 1946-ban azon ritka történelmi pillanatok egyikét élhette át az ország, amikor lehetségesnek tűnt a történelmi alkotmány, a Szent Korona-tan és a demokratikus köztársasági hagyomány összehangolása:

A törvény, szemben Károlyiék köztársaságával, a mértékadó politikai erők együttműködésén alapult, és még a Horthy-féle közjogi provizórium rendszerét is érdemben el tudta helyezni a demokratizálódás alakulástörténetében. A kisgazdák a nemzeti tudat és önbecsülés erősítésének szándékából fontosnak tartották az alkotmányos jelentőségét vesztett Szent Korona tiszteletének a megtartását, a szociáldemokraták pedig az őszirózsás forradalom kultuszát építették. De mindez jól megfért egymás mellett, mert nemcsak a demokrácia iránti elkötelezettség volt erős, hanem abban is konszenzus volt, hogy 'csak a szabad állam, az emberi szabadságot megvalósító állam tud maradandó értéket adni az emberiségnek', és ezt a szabadságot erős garanciákkal kell körülbástyázni."

A demokrácia barátainak tehát önmagában nem adhatna okot aggodalomra az, hogy a Szent Korona, mint „Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét" megerősítő jelkép, bekerült az alkotmányba – ha a demokrácia iránti elkötelezettség erős lenne, és az alkotmányozás ennek megfelelően zajlott volna le. Az új alkotmányt azonban a kormánypárti többség érdemi tárgyalás nélkül oktrojálta az országra, és az alaptörvény gyengítette a polgároknak az 1989-es rendszerváltással megszerzett alkotmányos jogait. Így például az azonos nemű párok, a munkavállalók és a nők mellett vesztesei az új alkotmánynak a társadalom peremére szorult polgártársaink is, hiszen a szociális jogok közül számos csupán államcélként szerepel, de beszélhetünk a bírói függetlenség, az Alkotmánybíróság, az ombudsmani rendszer csorbulásáról is. Ne legyenek kétségeink: a futószallagos alkotmányozás folyamata és az ennek eredményeként elfogadott változtatások teljesen ellentétesek a szerves jogtörténeti fejlődéssel, a történelmi alkotmánnyal és végső soron a Szent Koronával is – hiszen annak tagjait fosztották meg jogaiktól.

roma.jpg
Mindketten a Szent Korona tagjai...

Amennyiben a Szent Korona az alkotmányos állami folytonosság szimbóluma, akkor nem azok gyalázzák meg leginkább, akik mint műtárgyat becsmérlik, hanem azok, akik az általa jelképezett alkotmányos jogok ellen intéznek támadást. Mindenki, aki a Szent Korona tagjainak jogait csorbítja, a Szent Korona tagjait emberi méltóságában sérti meg, az a Szent Koronát gyalázza. Így tehát - elméletben - koronagyalázás bűncselekmény ügyében kellene nyomozást indítani mindazok ellen, akik a melegeket, a hajléktalanokat vagy éppen a romákat sértő, kirekesztő tevékenységet folytatnak, hiszen a Szent Korona tagjait gyalázzák ezzel meg. A hajléktalan-rendeleteket gyártó önkormányzatok vezetői, a romaellenes paramilitáris alakulatokat vagy erőszakos melegverő tüntetéseket támogató politikai pártok valószínűleg megdöbbennének, ha áldozataik a Szent Koronára hivatkozva vágnának vissza: „hiszen mi is a Szent Korona tagjai vagyunk!" A mai Magyarország úri középosztályának persze éppen olyan nehéz és fájdalmas lesz elfogadni, hogy egy hajléktalanra vagy melegre a Szent Korona tagjaként gondoljon, mint ahogy a 19. századi nemeseknek azt, hogy a jobbágyokat is bevegye a polgárok közösségébe.    

hajlektalan_az_aluljaroban_468476_86470.jpeg
Ő is a Szent Korona tagja!

pride.jpg
Ők is a Szent Korona tagjai!

Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése, amely a bírói függetlenséget a történelmi alkotmányra hivatkozva védte meg, reményteli példáját mutatja annak, hogyan üthet vissza bumerángként a kormányzat önkényuralmi törekvéseire a történelmi alkotmány Alaptörvénybe foglalása. Az AB helyesen mutatott rá, hogy az 1869-es bíróságokról szóló törvény óta a bírók elmozdíthatatlansága része a történelmi alkotmánynak, tehát a bírók nyugalmazásáról szóló törvény bizony alkotmányellenes. Azzal, hogy a miniszterelnök szembefordult az Alkotmánybíróság döntésével, valójában éppen azzal a történelmi alkotmánnyal fordult szembe, amelyet saját rendszerének legitimitását alátámasztó ideológiai váznak szánt. Ez a konfliktus jól példázza, hogy újra kell gondolnunk a történelmi jelképeinkhez és hagyományainkhoz való viszonyunkat, mind a jobb, mind a baloldalon. A kisajátító, kirekesztő és a mereven elutasító értelmezések helyett vissza kell térnünk ahhoz a szellemiséghez, ami 1946 után a szovjet beavatkozás miatt már nem tudott kibontakozni. A valódi határ nem azok között húzódik, akik hisznek a korona szakralitásában, és azok között, akik nem - hanem azok között, akik hisznek az ember méltóságában, és azok között, akik nem. Hogy ezt a méltóságot az ember istenképmás-mivoltából vezetik le, vagy valamiféle utilitarista érvelés mentén fogadják el, annak csupán elméleti jelentősége van. Elvégre Jézus sem azzal a feltétellel dícsérte meg a szamaritánus irgalmas tettét, hogy mi volt ennek a tettnek a világnézeti gyökere. A demokrácia kibírja a hívők és nem hívők közötti világnézeti különbségeket, ha vannak közös értékeink, amelyekre szilárdan építhetünk. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr624666268

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kövér László szerint a szólásszabadság erkölcsromboló és káros a civilizációra 2012.07.20. 09:59:03

Házelnökünk a szólásszabadságot erkölcsi fertőnek tartja, a véleményüket kinyilvánítókat lecsőcselékezi, fárasztja, hogy a nyugat beszólogat, megveti a liberális Amerikát,  az internet határok nélküliségében pedig a civilizáció pusztulását látja. Szeri...

Trackback: A házi nácipálinka receptje 2012.07.20. 09:57:53

Egyszerű, olcsó, az alapanyagok minden nemzetállam háztartásában megtalálhatók. A recept a boldog békeidőkből származik, egyenesen a dédi vaníliaillatú konyhájából, ám kis találékonysággal ma is használható. Nem kell hozzá más, mint egy csipetnyi kilát...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.