Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

Az elfelejtett forradalom

2012.10.31. 07:38 Pendulumblog

22221.jpegOktóber 23-án több százezer ember vonult az utcára, hogy az 1956-os forradalom 56. évfordulóját ünnepelje. Szinte senki sem emlékezik meg azonban arról a másik forradalomról, ami 38 évvel korábban, 1918. október 30-31-én zajlott le Magyarországon. Az őszirózsás forradalom vezérének, Károlyi Mihálnyak a szobrát nemrég távolították el a Kossuth térről. Bár ez a forradalom is éppen úgy megmozgatta a társadalom szinte minden rétegét, és éppen úgy a független, demokratikus Magyarországért folyt, mint az 1956-os, emléke mégis elhomályosult. Vajon miért?

A kérdésre viszonylag egyszerű a válasz: az őszirózsás forradalom emléke nem egyszerűen elhomályosult, hanem rávetődött két későbbi esemény árnyéka. Az egyik esemény a Tanácsköztársaságé, a másik pedig Trianoné. A 20. századi történelmi fejlődés eredményeként mind a mai napig szinte kizárólag ennek a két értelmezési pólusnak a viszonylatában lehetett beszélni a forradalomról, és a "forradalmi bűnbeesés" mint a későbbi katasztrófák logikus előzményének mítoszát ma is tudatos propagandával gerjesztik. 

Pedig ha az 56-os és a 18-as forradalom közös vonásait vizsgáljuk, a különböző történelmi szituáció ellenére is felfedezzük a közös pontokat, amelyek a demokratikus hagyomány nyomvonalát jelölik ki a huszadik században. 

1. Eufória és nemzeti egység az utcán

A korabeli beszámolók alapján a forradalom híre leírhatatlan eufóriát okozott a pesti utcákon, hatalmas embertömegek tódultak az utcára, hogy a kinyilvánítsák örömüket a rezsim bukása felett. Tömeglélektani szempontból ez az eufória a hosszú évekig tartó terror eredménye, ami pokolivá tette a létezést az országban. A Rákosi-rendszer borzalmait nem kell sokat ecsetelnünk, az I. világháborúé azonban már alaposan kikopott a kollektív emlékezetből - holott enélkül az események értelmezése lehetetlen. Az őszirózsás forradalom nem úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. A világháborúban több mint félmillió katona veszett oda és másfél millió sebesült meg. Tisza István kíméletlenül kitartott a háború mellett, felfüggesztette a szabadságjogokat és teljesen kimerítette az ország gazdasági erőforrásait, az életszínvonal rohamason süllyedt, a sajtót cenzúrázták, a gyülekezést tiltották. A háborús propaganda éppen úgy hazugsággal és képmutatással itatta át a mindennapi életet, mint az 50-es években, az embereknek hazudtak reggel, nappal és éjjel. A régi rezsim mindkét forradalom előtt olyan fokú hitelvesztést szenvedett, hogy egész egyszerűen kormányképtelenné vált - a baloldal és a jobboldal jelentős része is a változás mögött sorakozott fel egy szűk, a valóságtól elszigetelt elittel szemben. Mind Károlyi, mind Jászi keserűen emlékezett meg később arról, hogy az októberi napokban a későbbi Horthy-rendszer elitjét képezők többsége még maga is forradalmi lázban égett, ezt később éppúgy letagadták, mint sok pálforduló kommunista. 

cimeres.jpg   

2. A forradalmi jelvényváltás

A gyűlölt önkényuralom jelképeit mindkét forradalomban spontán nemzeti jelképek váltották fel. 1918-ban a forradalmárok letépték a császári jelvényeket és helyette a Kossuth-címert vagy az őszirózsát viselték, erről kapta a nevét a forradalom. 1956-ban a forradalmárok kivágták a gyűlölt szovjet címert a zászlókból, a Kossuth-címert, de méginkább a lyukas zászlókat használták, ez lett az 56-os forradalom jelképe.  

3. A forradalom vezéralakja

Bár az utcai harcokban a pesti srácok domináltak, az 56-os forradalom jellegzetes figurája a kiábrándult reformkommunista volt. Ők alkották a forradalom politikai vezetésének magját, Nagy Imre pedig kommunista létére a forradalom emblematikus vezéralakjává vált. 1918-ban hozzá hasonló kulcsszerepet töltött be Károlyi Mihály, aki, mint Nagy Imre, egyszerre volt a régi elithez ezer szálon fűződő politikus és a forradalom vezére. Egyikük sem volt kimondottan karizmatikus népvezér vagy szónok, egyiküket sem őrizte meg az emlékezet határozott és erőteljes államférfiként, számos hibát követtek el, számos illúziót tápláltak, a későbbi propagandával ellentétben azonban mindketten felelős államférfiak voltak, és mindketten rendkívüli népszerűségnek örvendtek a forradalom idején.     

nagyimrekarolyi.jpg  

 

 

 

 

 

 

 

 

4. A forradalom programja

Mindkét forradalom előestéjén nagyon hasonló polgári demokratikus átalakulást sürgető programokat dolgoztak ki. Az 1918. október 24-én megalakult Nemzeti Tanács 12 pontban foglalta össze programját (ezzel is tudatosan felvállalva 48 örökségét), míg 1956. október 22-én a MEFESZ 16 pontban fektette le követeléseit. A programpontok között rengeteg az átfedés: a bukott kormány leváltása, a politikai foglyok szabadon bocsájtása, általános, titkos és egyenlő választójog, sajtószabadság, a szomszédos országokkal való jó kapcsolat kiépítése, egyesülési jog, a munkások jogainak érvényesítése, földreform, Magyarország függetlensége és semlegessége mindkét programban szerepelt. Ezeknek a programoknak a tartalma nagyrészt mind a mai napig felvállalható akár a jobb, akár a baloldali demokraták számára - aki ezt az örökséget tagadja meg, az a demokrácia gyökereit tagadja. 

5. Az erőszak

A forradalmak során a karhatalom többször is brutális erőszakkal válaszolt a nép spontán gyülekezésére. 1918. október 28-án az ún. lánchídi csata során a csendőrök belelőttek a több ezres tömegbe, akárcsak 1956 október 25-én az ávósok a Kossuth téren gyülekező tüntetőkbe. A forradalmárok, akik mindkét októberen viszonylag gyorsan nemzetőrségekbe szerveződtek, szintén elkövettek atrocitásokat, különösen a gyűlölt régi rendet megtestesítő figurák ellen. Így például 1918-ban a frontról hazatért katonák meggyilkolták Tisza István grófot, akinek a meggyilkolásáról Jászi Oszkár írta, hogy "szinte tömeglélektani lehetetlenség volt, hogy ilyen lázas polgárháború közepette életben maradjon egy oly férfiú, aki öt éven át kiabáló szimbóluma volt mindannak a borzalomnak és igazságtalanságnak, mely a tömegeket elkeserítette." Lincselések 56-ban is történtek, azonban arról is éppúgy elmondható, amit Jászi írt az őszirózsás forradalomról: "ezekből az elszomorító epizódokból csak a történelmi tudatlanság vagy a rosszhiszeműség faraghat fegyvert az októberi forradalom komolysága és tisztessége ellen."

6. Tragikus nemzetközi helyzet

Mindkét forradalom tragikus kudarca úgymond már eleve bele volt kódolva a nemzetközi politikába, de mindkét forradalom vezetői illúziókat tápláltak a győzelemről és Európáról - hiszen mindkét forradalom a művelt, demokratikus Nyugat részévé kívánta tenni Magyarországot. 1918-ban vesztesként kerültünk ki egy világháborúból, Károlyi és Jászi azonban azt gondolták, hogy mivel kezdettől háborúellenesek voltak, velük majd nem vesztesként tárgyal az Antant, és a wilsoni alapelvek (nemzeti önrendelkezés) alapján alakítják ki a Monarchia utódállamait. Keservesen csalódniuk kellett. Az 56-os forradalom vezetői abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a szovjet birodalom beleegyezik majd a demokratikus reformokba és az ország semlegességébe, a pesti srácokat pedig azzal hitegette a Szabad Európa, hogy az amerikaiak majd beavatkoznak az oldalukon.

7. A forradalom emlékezetének torzítása 

A Horthy-rendszer évtizedeiben a kormánypropaganda elhitette, hogy az őszirózsás forradalom egyenes következménye volt egyrészt a vörös terror, másrészt pedig az ország kétharmadának elvesztése. A kommunista uralom alatt pedig az őszirózsás forradalmat a dicső 133 napos vörös uralomhoz vezető, meghaladandó és meghaladott lépcsőfoknak tartották. Valójában a horthysta és a kommunista értelmezések nagyon is hasonló mintát követtek, és ugyanúgy megpróbálták diszkreditálni és elbagatelizálni a forradalom polgári demokratikus és nemzeti függetlenségi jellegét. Az 56-os forradalmat ma már a baloldalon is sikerült kiszabadítani a Kádár-kor torzításainak béklyói alól, de az őszirózsás forradalommal kapcsolatban a jobboldalon még ma is makacsul élnek bizonyos mítoszok.  

1918 jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: hosszú idő után először nyerte el Magyarország a nemzeti függetlenségét és először hirdették ki a demokratikus szabadságjogokat, és ezt a későbbi nemzeti tragédiák sem homályosíthatják el. Az őszirózsás forradalom örökségét végre el kell választanunk a proletárdiktatúrától és Trianontól – egyik sem volt ugyanis szükségszerű eredménye a polgári demokratikus forradalomnak, sőt, éppen a forradalom törekvéseivel (területi integritás megőrzése, nemzeti önrendelkezés, szabadságjogok) szemben következtek be. A Károlyi-kormány később sok hibát elkövetett, és nem tudta beteljesíteni a forradalom ígéretét, ez azonban magát a forradalmat nem teszi hiteltelenné. A történészek körében ma már szinte teljes az egyetértés abban a kérdésben, hogy a történeti Magyarország felbomlásáért nem lehet Károlyit felelőssé tenni – ezzel a káros mítosszal azért is érdemes leszámolnunk, mert lehetetlenné teszi Trianon igazi okainak feltárását. A Tanácsköztársaság pedig éppen az őszirózsás forradalom vívmányait számolta fel, a polgári szabadságjogokat. Az őszirózsás forradalom valódi demokratikus forradalom volt, megérdemli, hogy elhelyezzük a magyar demokratikus hagyomány kontinuitását kijelölő sarokkövek - 1848, 1956, 1989 - közé.

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr234880422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.