Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

Emlékezzünk az Első Köztársaságra

2014.11.16. 08:20 Pendulumblog

őszirózsás2.jpgBár Magyarország államformája formálisan még mindig köztársaság, 2010 óta sokan beszélnek a Harmadik Köztársaság bukásáról. Napjaink ellenzéki tüntetéseinek szónokai előszeretettel fejezik be beszédeiket az „Éljen a köztársaság!” fordulattal. A köztársasági hagyományt, amelyen elvileg mindkét oldal osztozik, a jobboldal tudatosan háttérbe szorítja, a baloldal pedig eddig csak a retorika szintjén vette elő. Alig maroknyian emlékeznek meg ma, november 16-án arról, hogy 1918-ban ezen a napon kiáltották ki az első független és demokratikus magyar köztársaságot.

1918. november 16-án kétszázezresre becsült tömeg gyűlt össze a parlament előtt, hogy megünnepelje a köztársaság kikiáltását. A gyűlés előtt a régi, 1910-ben megválasztott parlament utolsó ülését tartotta, és feloszlatta magát. A parlament előtt Hock János katolikus pap terjesztette be azt a néphatározatot, amely kimondta a független, demokratikus köztársaság kikiáltását. Bemutatták a köztársaság első zászlaját, középen Kossuth Lajos képével, ezzel hangsúlyozva az 1848-49-es szabadságharccal való folytonosságot. A helyszínen tartózkodó Szirmay György 48-as honvédtiszt sírva fakadt a meghatottságtól: egy életen át várt arra, hogy Magyarország kivívja függetlenségét a Habsburgoktól.

Screen Shot 2014-11-14 at 08.42.39.png
Ez a nap nem kizárólag, sőt, nem is elsősorban az államforma megváltoztatása miatt volt jelentős. A köztársaság első kormányának vezetői, Károlyi Mihály és Jászi Oszkár sokáig a királyság fenntartásában gondolkodtak, de végül meghajoltak a nemzetközi trendek (ekkorra már a Monarchia több országa, így Ausztria is kikiáltotta a köztársaságot) és a népkarat (rengeteg cikk, felirat, tüntetés tűzte ki zászlójára a köztársaság jelszavát) előtt. Az igazi jelentősége ennek a napnak az, hogy Magyarország először csatlakozott a független és demokratikus európai országok táborához - hogy ezt nem alkotmányos királyságként, hanem köztársaságként tette meg, már csak hab a tortán.

Screen Shot 2014-11-15 at 19.37.08.png
Az első néphatározat először deklarálta Magyarországon a politikai szabadságjogokat: az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterejedő választójogot, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot. Az első köztársaság tehát nem pusztán a többség zsarnoksága volt, hanem olyan rendszert akart teremteni, ahol a kisebbség jogai is védelemben részesülnek. Bár a II. világháború után a „népköztársaság” és a „népi demokrácia” kifejezések lejáratódtak, ebben az időszakban a népköztársaság elnevezés még teljesen más tartalommal bírt, éppen a polgári demokratikus köztársaság (többpártrendszer, pluralizmus) megkülönböztetőjele volt a szocialista tanácsköztársasággal szemben, amelynek kikiáltását ugyanezen a napon szórólapokon követelték a kommunisták. Az Első Köztársaságot hangsúlyos szociális tartalommal is megtöltötték alapítói, zászlajára tűzték az esélyegyenlőséget és a társadalmi szolidaritást, például az Európában a legigazságtalanabbak közé tartozó földbirtokrendszer átalakítását. Víziójuk messze állt attól a neoliberális paradigmától, amely a szabad piac mindenhatóságának rendeli alá a társadalmat.   

A köztársaság kikiáltását a korabeli filmhíradó is megörökítette, képsorai alapján még napjaink tömegbecslési manipulációkban edzett emberének is meg kell állapítania: elképesztően hatalmas tömeg gyűlt össze a parlament előtt. Ebben a tömegben a magyar társadalom szinte minden rétege képviseltette magát, a levitézlett főnemességtől a nagypolgárságon át egészen a külvárosi gyárak munkásaiig és a kendős parasztnénikig. Ez a széleskörű társadalmi támogatás az októberi végi napokban az ország irányítását átvevő Nemzeti Tanács irányában is megnyilvánult, amelynek gyakorlatilag az ország minden rétege és csoportja sietett hűségnyilatkozatot tenni. Távol állt a valóságtól a Horthy-rendszer antiszemita kurzusírójának, Tormay Cécile-nek az ítélete, aki szerint "Károlyi forradalmát majdnem kizárólag zsidók csinálták." Valójában 1918 őszén szinte az egész, a háború borzalmaiból ocsúdó magyar társadalom felsorakozott a köztársaság mellett.

Jászi és Károlyi keserűen jegyzik meg későbbi visszaemlékezéseikben, hogy éppen azok a politikusok, katonatisztek, arisztokraták és főpapok tették le a legzajosabb hűségnyilatkozatokat, akik később a Horthy-rendszer idején a forradalmat tették meg bűnbaknak mindenért. Az egyik legradikálisabb forradalmár Friedrich István volt. Októberben ő vezette a rendőrök ellen a tömeget az ún. „Lánchídi-csatában”, valószínűleg szerepe volt a Tisza-gyilkosságban is, és november elején ő sürgette legjobban a radikális, köztársaságpárti politikai lépések megtételére a jóval óvatosabb Károlyit. A történelem fintora, hogy 1919-ben ugyanez a Friedrich István alapította meg az első ellenforradalmi kormányt, és mindent megtett azért, hogy az őszirózsás forradalom emlékét befeketítse.

A köztársaság kikiáltását követő vészterhes események miatt könnyű volt meghonosítani a német eredetű abszurd tőrdöfés-elméletet Magyarországon, amely a háborús katasztrófáért és a vereség következményeiért a felelősséget az országot háborúba vivő elitről az azt leváltó demokratikus elitre helyezte át. A post hoc ergo propter hoc (utána, tehát miatta) logikai hiba makacsul él a köztudatban, hiába próbálnak a történészek tiszta vizet önteni a pohárba már évtizedek óta.  

Tény, hogy az első köztársaság kormánya sok hibát követett el. Károlyi elmulasztotta például a választások kiírását, amely megerősíthette volna a köztársaság legitimitását. Azért döntött így, mert még mindig hitt az ország területi integritásának helyreállításában, és nem akart olyan választást, amely a csonka-Magyarország területén zajlik. Nem hajtották végre időben a földosztást sem, amely szintén megnövelhette volna a köztársaság legtimitását. Károlyi ezenkívül nem látta be időben, hogy az Antant már eldöntötte Magyarország feldarabolását, antantbarát külpolitikája kudarcot vallott. Ez volt a három legfontosabb hibája – ezek a hibák azonban messze állnak a hazaárulástól. Illúziókat táplált ugyan, de ez politikai ellenfeleiről is elmondható. Az egyik legnagyobb illúzió az volt és még mindig az, hogy a történelmi Magyarország feldarabolása elkerülhető lett volna.   

Az Első Köztársaság kikiáltásának megítélését nem szabad összekötni a Károlyi-kormány teljesítményének megítélésével, mint ahogy a II. vagy a III. köztársaság kikiáltásáét az azt követő kormányok teljesítményével. A Tanácsköztársaság kikiáltása éppannyira nem volt szükségszerű következménye az Első Köztársaság kikiáltásának, mint ahogy Trianon sem. November 16-án van ünnepelnivalónk, ha a független és demokratikus Magyarország hívei vagyunk, ha tiszteljük a szabadságjogokat és ha szolidaritást vállalunk a szegényekkel. 1918 hasonlóan fontos történelmi állomása a modern, szabad Magyarországért folytatott küzdelmeknek, mint 1848, 1946, 1956 vagy 1989. Egy emléknapot legalább megérdemelne, mint Ausztriában, amely szintén a világháború vesztese volt, mégis megemlékezik az első köztársaság kikiáltásáról.   

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr226900417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.