Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

Liberalizmus: több, mint a szabadság szeretete

2014.11.19. 13:51 Pendulumblog

Screen Shot 2014-11-19 at 13.50.39.png
Edmund Fawcett, a The Economist veterán újságírójának idén megjelent nagyszabású könyve arra vállalkozik, hogy bemutassa a liberalizmus mint politikai mozgalom történetét. Napjainkban, amikor a liberalizmust - és a liberális demokráciát – rengeteg támadás éri különféle irányokból, ez a mű rendkívül fontos ismeretekkel és érvekkel vértezheti fel azokat, akik részt akarnak venni ebben a vitában, pro- és kontra. A "Liberalizmus: egy eszme története" című 889 oldalas könyv részletes recenzióját meg sem kísérlem egy blogposzt keretében, de kiemelek három olyan szempontot, amelyek számomra a legérdekesebbek voltak.

1. A liberalizmus több, mint a szabadság szeretete

Bár sokak szerint a liberalizmus lényege a szabadságban való hit, valójában nem ez különbözteti meg a liberálisokat a más világnézetű embertársaiktól – mutat rá Fawcett. Számos példát hoz fel az 1818-ban alapított francia konzervatív folyóirattól, La Conservatour-től a Kommunista Kiáltványon keresztül XIII. Leó pápa Libertas humana kezdetű enciklikáján át a náci párt első programjáig annak bizonyítására, hogy a szabadság eszméje minden konkurens ideológiai irányzatban központi helyet foglal el. Maguk a liberálisok is rendkívül sokféle szabadságeszményben hittek és sokféle meghatározását (negatív, pozitív, republikánus) adták a szabadságnak.

51tfM-74QYL._BO2,204,203,200_PIsitb-sticker-v3-big,TopRight,0,-55_SX278_SY278_PIkin4,BottomRight,1,22_AA300_SH20_OU01_.jpg

Fawcett mindvégig tartózkodik a liberalizmus pontos definíciójától, és gyakran olyan embereknek is fejezetet szentel, akik magukat egyáltalán nem liberálisként határozták meg. Helyet kap a könyvében például a konzervatív Oakeshott vagy a kommunista Jean-Paul Sartre, akik különféle szempontokból jelentősen hozzájárultak a liberalizmus fejlődéséhez. Ami a szerző szerint a liberálisokat megkülönbözteti másoktól, és ami összeköti őket egymással, az egy közös álom és egy közös rémálom. Osztoztak a közös álmon egy önkényurak nélküli világról, ahol az emberi gyarlóságok, a háborúk, a nyomor, a tudatlanság korrigálhatóak, ahol a vállalkozások, az érdekek és a vélemények tiszteletben részesülnek. Osztoztak a közös rémálmon a származási, vallási stb. alapon széttöredezett társadalom egymással végeláthatatlan harcot folytató csoportjairól, a demagógok által irányított, türelmetlen tömegek uralmáról.

A liberalizmusnak négy irányelvét különbözteti meg: konfliktus, ellenállás, haladás és tisztelet. Az első, a konfliktus arra vonatkozik, hogy a liberálisok nem hisznek a társadalmi konfliktusok teljes kiegyenlítődésében, avagy egy olyan társadalomban, ahol az érdekek és a nézetek harca teljes nyugvópontra jut. A második a mindenkori önkényuralmi törekvésekkel szembeni ellánást jelenti. A liberálisok, még ha a legtöbben nem is hittek a lineáris fejlődésben, a történelemben benne sejtették a haladásnak, tehát annak a lehetőségét, hogy az emberek és a társadalmak jobbá tehetők. A negyedik irányelv, a tisztelet, azokra a morális korlátokra vonatkozik, amelyek a hatalom emberekkel való bánásmódját megkötik.

2. Liberalizmus és demokrácia: egy bonyolult házasság

Bár ma már sokan kézenfekvőnek tartják, hogy a liberálisok egyben demokraták is, ez nem volt mindig ilyen egyértelmű. Fawcett szerint a liberalizmus arról szól, hogy hogyan kell ellenőrizni a hatalmat, és hogyan kell tiszteletben tartani az egyének jogait, a demokrácia viszont arról, hogy ki irányítsa a hatalmat. A 19. század liberálisai többségükben származáshoz, vagyonhoz, iskolázottsághoz és nemhez kötötték a polgárjogokat, mivel irtóztak a tömegek uralmától és a piac szabadságának korlátozásától, illetve féltek a szocializmus vagy a nacionalizmus térhódításától, ami a vagyontalan osztályok választójoghoz jutásával együtt járhat. A könyv rámutat arra, hogy a liberalizmus csak a 20. század elején kötött történelmi kompromisszumot a demokráciával, és ez a folyamat nem volt sima és automatikus. Ennek a folyamatnak az eredményeként született meg az, amit ma liberális demokráciának nevezünk: a népszuverenitás elve kiegészült a hatalmi ágak elválasztásának elvével, az általános és egyenlő választójog az egyéni szabadságjogok tiszteletével, a munkások szervezkedésének joga a magántulajdon tiszteletével. Valaha a liberalizmus magasztos eszméit csupán az úriemberek exluzív klubjára nézve tartották kötelezőnek, a klub tagsága azóta fokozatosan bővül, de minden újabb csoport felvételét nagy ellenállás kíséri: a nők, a feketék, az őslakosok és a melegek mind megvívták a maguk polgárjogi harcát. 

3. A liberalizmust már a 30-as évek óta temetik, mégis…

Ha 1930 óta bármelyik évtizedet választod ki, mindegyikben találni fogsz olyan szerzőket, akik a liberalizmus pulzusát vizsgálják és közeli halálát jósolják – állapítja meg Fawcett. George Dangerfield “Az angol liberalizmus különös halála” címmel megjelent munkája nagyon hasonló következtetéseket von le, mint H. W. Brands “Az amerikai liberalizmus különös halála” című műve – pedig a kettőt 70 év választja el egymástól (1935-2001). A liberalizmus azonban mindig meglepi a kritikusait a túlélőképességével és rugalmasságával, amellyel alkalmazkodik a megváltozott globális viszonyokhoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy adottnak tekintené a liberalizmus történelmi győzelmét. A 20. század elejétől fogva a liberalizmus számára a legnagyobb kihívás az, hogy megtalálja az egyensúlyt a piac és az állam viszonyában. A mérleg az 1945 utáni években állt a legközelebb az egyensúlyi állapothoz, aztán az állam irányába, majd az 1980-as évektől a piac irányába lendült ki, és ez utóbbi a társadalmi egyenlőtlenségek szélsőséges növekedését eredményezte. Ez a szerző szerint jelenleg a legnagyobb kihívás a liberalizmus számára. Ehhez a kihíváshoz járul még hozzá a fenntarthatatlan fejlődés dilemmája. A piac- és haladáshívő liberálisok eddig nem voltak képesek meggyőző válaszokat adni ezekre a kihívásokra.

A liberalizmusra leselkedő legnagyobb veszély az önhittség, amellyel egyes liberálisok a piac mindenhatóságáról szóló gazdasági tanokkal, vagy éppen evoluciós, esetleg morálfilozófiai érvekkel adottnak tekintik a liberalizmus győzelmét. Példaként említi Fukuyamát, aki 1989 után a történelme végét és a liberalizmus apoteózisát ünnepelte. A liberálisoknak fel kell ismerniük az esetlegesség (kontingencia) és az emberi választás jelentőségét, szakítva azzal a kényelmes hiedelemmel, hogy az életünket olyan erők irányítják, amelyeket nem ellenőrizhetünk és amelyek nem függenek azoktól a válaszoktól, amelyeket a helyzetünkre adunk. Fawcett Karl Popperrel együtt éppen az alkalmazkodóképességet tartja a liberális demokrácia legnagyobb erejének, a nyitottságot, amellyel képes megújulni. A liberalizmus, amiként napjainkban gyakorolják, nem egyezik meg azzal, ahogyan gyakorolni kellene. Fawcett szerint azonban nem a liberalizmus eszmei alapjaival, inkoherenciájával van a probléma, hanem azzal, ahogyan politikai gyakorlatként alkalmazzuk.        

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr26915899

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ezt üzeni Andre Goodfriend a magyaroknak 2014.11.20. 10:59:54

Diplomáciai mentessége mögé bújva mutogatja felfelé tartott középső ujját vigyorogva kifelé az USA budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kapjátok be, csicskák! A törvényeiteket meg feldughatjátok a s*ggetekbe a Bécsi Egyezménnyel együtt! Mi...

Trackback: Lenin elvtárs beájulna örömében a magyar baloldaltól 2014.11.20. 10:55:06

A magyar baloldal agya ugyanarra a sémára jár, mint amilyenre a leninista bolsevikok agya járt 1917-ben, amikor német titkosszolgálati segítséggel először az orosz cárt, majd a legitim kormányt is elkergették. Hátborzongató a párhuzam az 1917-es oroszo...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.