Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

Mohamed-karikatúra egy katedrálisban

2015.02.24. 11:16 Pendulumblog

machomet450.jpg
Sokak szerint a Mohamedet kifigurázó karikaturisták elleni ismétlődő terrortámadások azt bizonyítják, hogy korlátozni kellene a szólás szabadságát és be kellene tiltani a vallásgyalázó tartalmakat. Akik ezt a véleményt hangoztatják, valószínűleg nem gondolják végig, hogy ez milyen következményekkel járna. A vallásgyalázás nem modern találmány, az egyetemes zsidó-keresztény kulturális hagyomány jelentős értékei is rendkívül sértők lehetnek. De egyben azt is megmutatják, hogy mennyire össszekapcsolódik a múltunk és mennyire egymásra van utalva a jövőnk.

A bolognai San Petronio bazilika a világ tizenötödik legnagyobb tempolma, impozáns méreteivel uralja a Piazza Maggiore-t, a város egyik központi terét. Bejáratánál egyenruhás rendőrök fogadják a látogatókat, és kézi fémdetektor segítségével vizsgálják át a belépők ruházatát és csomagját, fegyverek után kutatva. A turisták közül talán kevesen tudják, hogy a szigorú őrizetre azért van szükség, mert az Al-Kaida terrorszervezet számára ez a középkori katedrális elpusztítandó célpont. A templom méreteit tekintve egy nagyon apró kis részlet zavarja a fanatikusokat, ami a 22 kápolna közül az egyikben, a Bolognini kápolnában található. A kápolnára külön jegyszedő és biztonsági őr vigyáz, akik csak két euró leszurkolása után engedik be a turistákat, hogy közelről is megcsodálják a falfestményeket.

screen_shot_2015-02-24_at_10_48_02.png

A kápolna megépítéséről Bartolomeo Bolognini végrendelkezett 1408-ban, a freskók elkészítésével Giovanni da Modenát bízták meg. A mester azt az instrukciót kapta, hogy fesse meg a paradicsomot annak minden boldogságával és a poklot annak minden gyötrelmével, a jövő nemzedékek okulására. Meg kell hagyni, Modena mester remek munkát végzett. Freskóin valósággal megelevenedik a paradicsom és a pokol, ahogyan azt a késő középkor embere elképzelte. Az ihletet nyilvánvalóan Dante Isteni színjátékából merítette. A freskó felső részén, a mennyországban az üdvözültek lelkei koncentrikus körökben veszik körbe és dicsőítik az Istent, a pokol egyre mélyülő bugyraiban pedig bűneik súlyának megfelelően senyvednek a kárhozottak a démonok válogatott kínzásaitól. Odalent, a pokol mélyén, a jégbe fagyott és leláncolt Lucifer trónol, borzalmas szörnypofájával egy kárhozottat marcangol éppen. Lucifer balján egy meztelen alak hever, egy démon éppen megpróbálja leszakítani a fejét. Alatta felirat: Machomet. Igen, ő Mohamed, az Iszlám prófétája.  

Nem csoda, hogy ez a freskó zavarja az iszlám fundamentalistákat. Olyannyira, hogy két terrorista akciót is terveztek a felrobbantására, az elsőt 2002-ben, a másodikat 2006-ban, a rendőrség azonban még időben leleplezte mindkettőt.

Modena mester démonizáló Mohamed ábrázolása egyáltalán nem egyedülálló a középkori keresztény Európában. A keresztények szemében Mohamed eretnek és hamis próféta volt, aki tudatosan bontotta meg az egyház egységét, hogy saját szektát szakítson ki belőle. Mohamed keresztény írásos és képi ábrázolásai a 7. századtól kezdve egészen a modern időkig gyakorlatilag egyetlen célból készültek: hogy megcáfolják (refutatio) a muszlim tanokat és profanizálják a prófétáról a Korán által sugallt képet. Ez a per definitionem sértés. A próféta kigúnyolása mélyen beleivódott a nyugati keresztény kultúrába. Bár nem tudok róla, hogy a sértőségnek lenne bármilyen egyetemesen elfogadott mértékegysége, de Mohamed pokolban való kínzásának ábrázolása véleményem szerint jóval sértőbb a muzulmánokra nézve, mint Charlie Hebdo karikatúrái.  

screen_shot_2015-02-24_at_10_49_18.pngWilliam Blake illusztrációja Dante poklához: a kárhozott Mohamed feltárja belső szerveit

A vallásgyalázás nem a modern, szekuláris fogyasztói társadalom végterméke, mint azt egyes konzervatív világmagyarázók láttatni szeretnék. A sértő szövegek és képek kigyomlálása lehetetlen anélkül, hogy egyben alapvető értékeket tagadnánk meg, amelyek kulturális örökségünk részét képezik. Képtelenség cenzúrázni Dantét vagy lemeszelni Mohamed alakját a Bolognini kápolnában, és nem kisebb képtelenség az is, hogy a szólásszabadságot korlátozva betiltsuk Mohamed kritikus kortárs ábrázolásait.

Sokkal többet segíthet annak a kornak az alaposabb megértése, ami hátteret szolgáltatott Dante költeményének vagy Modena festményének. Ebből ugyanis kiderülhet, hogy sokkal több dolog van, ami összeköti, mint ami szétválasztja a keresztény és a muzulmán világot.

Ott van például Dante Alighieri, akit az európai irodalom egyik legnagyszerűbb és legeredetibb mestereként ünneplünk. Amikor Miguel Asín Palacios spanyol orientalista 1919-ben megjelentette “Az Isteni Színjáték muzulmán eszkatológiája” című könyvét, az óriási botrányt kavart. A szerző ugyanis kimutatta, hogy Dante művét valójában muzulmán vallásos irodalom ihlette, különösen a Mohamed éjszakai utazásáról szóló legendák, amelyek szerint a próféta Jeruzsálemből felemelkedett a mennybe és átkelt a hét égen. Az elmélet dühödt kritikákat váltott ki, különösen a Dante-szakértők körében, akik azzal vádolták a szerzőt, hogy beszennyezi Dante itáliai és európai géniuszának tisztaságát. 1949-ben aztán Asín Palacios elmélete újabb megerősítést nyert két kutató által, akik felfedeztek egy 11. századi, korábban ismeretlen arab nyelvű kéziratot (Kitab al-Mi’raj), amely Mohamed misztikus égi utazását írja le, és amely meglepő hasonlóságokat mutat Dante művével. Kiderült az is, hogy a művet latinra és spanyolra is lefordították X. Alfonz kasztíliai király udvarában, ahol a fordító találkozott Dante mesterével, Brunetto Latinival.    

medieval-silk_1.jpgAztán ott van a Bolognini-kápolna. A kápolnának nevet adó család a 13. században érkezett Bolognába Luccából, a korabeli textilkereskedelem egyik virágzó központjából. Az ő nevükhöz fűződik az első bolognai selyemszövő manufaktúra megalapítása. Később a selyemszövés vált a vezető iparággá az észak-olasz városban, mesés bevételt biztosítva a helyi arisztokráciának, amely vagyona egy részéből előszeretettel gyarapította a templomokat, hogy gyarló lelke utat találjon a mennyországba. És persze azért is, hogy a művészeten keresztül Bologna önálló politikai identitását reprezentálják a szuverenitását veszélyeztető nagyhatalmakkal, különösen a pápasággal és Milánóval szemben.

A Bolognini-család soha sem tehetett volna szert ilyen mesés gazdagságra a muzulmán Kelettel való intenzív kereskedelem nélkül. Ebben a kereskedelemben pedig az itáliai városok a keresztesháborúk által szereztek szilárd pozíciókat, ezeket a selyem titkával együtt a bizánciaktól nyúlták le. A keresztesháborúk, amelyeket mi európaiak hajlamosak vagyunk idealizálni, és amelyeknek Itália és a többi keresztény európai ország legfőképpen a gazdasági előnyeit, a városiasodás, az ipar, a kereskedelem és a tudomány fellendülését élvezte, a keleti-keresztény és a muzulmán világ emlékezetében hasonló sorscsapásként élnek, mint nálunk a tatárjárás vagy a török hódítás.

Azoknak, akik az Iszlámban csak erőszakos fanatizmust, a kereszténységben viszont a türelmes, civilizált vallást látnak, érdemes elolvasni Amin Maalouf “A keresztes háborúk arab szemmel” című könyvét. A keresztesek által elkövetett bestiális népirtások sorozatához képest elhalványulnak még az ISIS által a YouTube-ra feltöltött lefejezős videók is. Amikor a muzulmánok 638-ban elfoglalták Jeruzsálemet, megkímélték a keresztényeket és a templomaikat, de amikor keresztesek vették be a Szent Várost 1099-ben, lemészárolták szinte a teljes muzulmán lakosságot, meggyalázták a mecseteket, a zsinagógába menekült zsidókat pedig elevenen megégették. Amikor ellenben Szaladin 1187-ben ismét elfoglalta Jeruzsálemet a keresztesektől, bántatlanul elengedte a keresztény lakosságot. Ideje újraértelmeznünk a keresztesháborúkat, és az idealista gáláns lovagok álarca mögött felfedezni azt a képet, amit róluk az akkor jóval civilizáltabb arab keresztények és muzulmánok láttak: a kegyetlen és barbár vallási fanatikusok képét. Ez a kép nem is különbözik sokban attól, ahogyan ma az Al-Kaida terroristáit látjuk itt Nyugaton.

Különös világban élünk. Egy olyan világban, ahol egy Mohamedet elkárhozva bemutató műről kiderülhet, hogy a muzulmán irodalom ihlette, vagy éppen a muzulmánokkal való kereskedelem révén meggazdagodott ember rendelte meg. Ahol az egykori vallási fanatikusok leszármazottai most a civilizáció őrzőinek szerepében tetszelegnek, míg áldozataik leszármazottai közül egyesek öngyilkos merényletekkel próbálnak elégtételt venni.

Nem gondolom, hogy ebben a világban kevesebb erőszak lenne attól, hogy korlátozzuk a szólás szabadságát, vagy bizonyos témákat tabusítunk. A fanatikus erőszak ott virágzik, ahol korlátozzák a szabad önkifejezést, olyan kultúrákban, amelyek a nyitottság helyett mimózaként bezárkóznak önmagukba, ahol a tájékoztatás helyett a tiltás az úr. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr407211033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.