Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

5 dolog, amit tudnod kell a halálbüntetésről

2015.04.29. 09:44 Pendulumblog

death.jpg
Meg kell hagyni, Orbán Viktornak különös érzéke - vagy inkább érzéketlensége - van ahhoz, hogy az emberségünket leginkább próbára tévő pillanatokban vessen fel embertelen megoldási javaslatokat. Néhány nappal az európai közvéleményt sokkoló, több mint 800 bevándorló és menekült életét követelő hajószerencsétlenség után kijelentette, hogy „Európának nincs szüksége menekültekre”. Ugyanazon a napon, amikor Indonézia az ENSZ főtitkár és a világ számos vezetőjének tiltakozása ellenére kivégzőosztag elé állított 8 embert nem-erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt, a miniszterelnök Pécsen a halálbüntetés bevezetéséről beszélt. Akár tudatosan, akár ösztönösen, de tökéletesen eltalálja a pillanatokat a megszólaláshoz – és tökéletesen annak az ellentétét mondja, mint amit egy az emberi jogok iránt elkötelezett európai ország vezetőjétől elvárhatnánk.

A miniszterelnöknek és pártjának ahhoz is különös érzéke van, hogy olyan megoldásokat szorgalmazzon, amelyek a világ többi részén már kipróbáltattak és csúfosan megbuktak. Ilyen volt az Amerikából importált három csapás típusú szabályozás, amelynek bevezetése a hatalomra jutott Fidesz egyik első dolga volt 2010-ben. Azt, hogy a három csapás magyarországi verziója nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket, éppen a miniszterelnök ismerte el a pécsi beszédében. Természetesen ezt a felismerést, rengeteg elvesztegetett évvel együtt, megspórolhatta volna nekünk, ha elolvassa ezt a 2009-ben írott cikket a Magyar Narancsban. Az elsők között írta meg akkor még ellenzéki Fidesz ötletéről, hogy ez a módszer az amerikai kriminológusok szerint nem csak a bűnözés visszaszorításában volt eredménytelen, de számos kárt is okozott. Ahelyett azonban, hogy levonta volna a megfelelő következtetéseket az elrettentő büntetőpolitika kudarcáról, a miniszterelnök most egy még drasztikusabb módszer bevezetését szorgalmazza: a halálbüntetését.

Egy újabb lejárt szavatossú, embertelen és kudarcra ítélt megoldási javaslat. 

1. A halálbüntetés alkalmazása világszerte visszaszorulóban van

Jelenleg a halálbüntetést a világ legtöbb országa teljesen eltörölte vagy nem alkalmazza, alig több mint húsz olyan ország van, amely fenntartotta a halálbüntetést és alkalmazza is azt. A nyugati világban kizárólag az Egyesült Államok alkalmazza a halálbüntetést, azonban a kivégzések száma itt is évek óta csökken, akárcsak a halálbüntetés támogatottsága a közvéleményben, amely 40 éve nem volt ilyen alacsony. A kivégzések egyre nagyobb felháborodást váltanak ki a társadalomban.

4-16-2015_01.png
2. A halálbüntetés költségesebb, mint az életfogytig börtön

Bizonyára gyakran hallottuk már az érvet, hogy „miért tartsák el az én adómból azt a bűnözőt”. Nos, a Seattle Egyetem kutatói 147 végrehajtott halálbüntetés elemzésével kiszámolták, hogy az államnak átlagosan 1 millió dollárral többe került a halálbüntetés végrehajtása, mint ha börtönbüntetésre ítélték volna az elkövetőt. A halálsorok fenntartása például jóval drágább, mint az elítéltek büntetés-végrehajtási intézményben való elhelyezésének költségei, és maga a büntetőeljárás, a kivégzés is számos plusszköltséggel jár.

3. A halálra ítéltek egy részéről kiderül, hogy ártatlanok voltak

A British Journal of American Legal Studies folyóirat 1900 és 2001 között az összes amerikai végrehajtott halálbüntetéses eset vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy összesen 270 esetben derült ki, hogy a bűnösség nem volt megfelelően bizonyított. Ez azt jelenti, hogy százból legalább három esetben hibázott a büntető-igazságszolgáltatás. 1994 és 2004 között 15 halálra ítéltet mentettek fel az USA-ban már az ítélet megszületése után később előkerült DNS-minták alapján – a legtöbb esetben azonban DNS-minta nem állt rendelkezésre. Vajon amikor emberek életéről van szó, akkor megengedhetünk magunknak ilyen hibaszázalékot? Vajon megengedhetjük-e, hogy ártatlanokat végezzenek ki csak az elrettentő hatás érdekében?

4. A halálbüntetés nem csökkenti a bűnözést

Bár a halálbüntetés állítólagos elrettentő hatását számos kutatás eredményeivel megpróbálták alátámasztani, ezekről később mind rendre kiderült, hogy hamis következtetéseken alapultak. Jelenleg nincs semmilyen meggyőző bizonyíték arra, hogy a halálbüntetés jelentős visszatartó hatást gyakorolna a bűncselekmények elkövetésére. A Journal of Criminal Law & Criminology című szakfolyóiratban 2009-ben megjelent cikk szerzői a világ vezető kriminológus professzorait kérdezték meg erről a kérdésről, és arra a következtetésre jutottak, hogy a túlnyomó többségük szerint a halálbüntetésnek nincs bizonyítható elrettentő hatása.

5. A halálbüntetés tilos az EU-ban

Az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájának 2. cikkelye megtiltja a halálbüntetést. Ez nem holmi civilizált epuhultság eredménye, hanem az európai történelem viharaiból és az európai kultúra alapértékeiből leszűrt kristálytiszta következtés. A történelmünk során túl gyakran estek áldozatául ártatlan életek a politikai önkénynek, az államgépezet túl gyakran kezelte arctalan-névtelen masszaként az embereket. Kihasználandó eszközként, megszüntetendő akadályként – és nem pedig önmagában lévő célként. A halálbüntetés elleni fő érv nem annak alacsony hatékonyságában, esetleg költségességében rejlik: hanem annak embertelenségében. Az embertelenségre soha nem lehet az a válasz, hogy lemondunk az emberségünkről.

Ahogy Albert Camus írja, „A kivégzés nem egyszerűen halál ... Éppen annyira különbözik az élet puszta kioltásától, mint a koncentrációs tábor a börtöntől ... Ahhoz, hogy hasonlóságot találjunk, egy olyan bűnözőt képzeljünk el, aki előre figyelmezteti az áldozatát a szörnyű halál dátumára, majd hónapokig a saját kegyének szolgáltatja ki. Ilyen szörnyeteggel nem találkozunk a való életben.”

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr267408464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.