Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (1) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (4) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenzék (2) elme (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) feketék (1) felvilágosodás (1) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) haza (1) hazafiság (1) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) heti válasz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (2) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (3) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Jászi Oszkár (3) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (1) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (2) Köln (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) közöny (1) kultúrharc (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (10) Litván György (1) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nacionalizmus (1) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) nemi erőszak (1) nemzet (1) neoliberalizmus (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Párizs (1) patkányok (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (2) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) Romero (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (2) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (3) Címkefelhő

"A haza minden előtt" - na jó, de mit jelent ez?

2018.03.15. 14:07 Pendulumblog

49536.jpgA Fidesz-kormányzat választási kampánya középpontjába egy Kölcsey-idézetet helyezett: "A haza minden előtt." Bár ezzel az idézettel elviekben mindenki azonosulni tud, de az értelmezéssel, amit a mai kormány ad neki, sokan nem. Ráadásul nem sok köze van a reformkorhoz és a 48-as forradalomhoz.  

A jelenlegi hatalom számára ugyanis a haza embereknek etnikailag, nyelvileg, vallásilag, kulturálisan, sőt, hovatovább politikai világnézet szerint is homogén tömbjét jelképezi, amelyet meg kell védelmezni a sokszínűséggel, a multikulturalizmussal, a migrációval, a haladással stb. szemben. Egy virág, amit védőbúra alá teszünk és elzárunk a külvilágtól. A "minden előtt" ebben az értelmezésben nem csak azt jelenti, hogy a hazát meg kell védeni a (vélt) külső ellenségtől, de azt is, hogy az egyénnek fel kell oldódnia a népakaratban (volonté général, copyright Rousseau), amit természetesen a népnek az ő fideszes vezetői határoznak meg. Az egyénnek így nincs is joga erkölcsi ítéletet hozni az ő vezetőinek korruptsága felett, kizárólag ahhoz van joga, hogy alkalmazkodjon és kövesse a nyájat, és gyűlölje az Ellenséget, akit aktuálisan gyűlölni kell. A hazának ezzel a kifelé zárt és kirekesztő, befelé beolvasztó és elnyomó értelmezésével a mai magyarok jelentős része nem tud azonosulni. Ezen felül meggyőződésem, hogy ez az értelmezés ellentétes az 1848-as felfogással is, az alább következő okokból.

1. A haza kulturálisan, etnikailag stb. nem homogén tömb

Az a haza, amiről a márciusi ifjak szónokoltak március 15-én, nem csak a magyarok hazája volt, semmiképpen nem képezett etnikailag, kulturálisan és vallásilag homogén tömböt. Nézzük például a 48-as pesti forradalom tömegbázisát. Jókai szerint 20 ezren kísérték őket Budára a Helytartótanácshoz átadni a követeléseiket: vajon ebből a tömegből egyáltalán hányan vallották magyarnak magukat? Nem biztos, hogy a többség. Hiszen a korabeli statisztikák szerint Pesten a lakosságnak csak kisebbsége volt magyar, többségben voltak a németek. Nagyon valószínű, hogy voltak olyan polgárok is a lelkesen ünneplő tömegben, akik "Was sagt er?" kérdéssel fordultak a mellettük állóhoz, amikor Petőfi a Nemzeti Dalt szavalta. Nem véletlen, hogy a szónokok egy része németül is szólt a tömeghez, és a 12 pontot németül is ki kellett nyomtatni, hogy a magyarul nem beszélők is megérthessék. És mégis: magyart, németet, zsidót, szlovákot, szerbet egyaránt kimondhatatlan lelkesedéssel töltötte el, ahogy Petőfiék a hazáról beszéltek nekik. Ahogy a pesti eseményekről egy korabeli sajtóbeszámoló fogalmaz: "Az öröm és lelkesültség, a szebb jövő biztos reménye átalános; német magyar zsidó vagy rácz és tót feledett minden nyelyvbeli különbséget, mint egy haza fiai, mint testvérek egyesültek, s ugyan azért rendbontásról, czivakodásról vagy csak vitáról is még eddig szó sem volt."

2. A haza és az emberiség szolgálata egy

A "haza minden előtt" az azt leíró Kölcsey számára sem jelentette azt, hogy ne kellene követnünk az emberként a más hazához tartozó emberekkel szemben érzett testvériség parancsát, hogy ne segítsük azt, akit a hazájában üldöznek. Elsősorban vagyunk emberek - a keresztény tanítás szerint Isten teremtményei, akik felebaráti szeretettel tartoznak egymás iránt - és csak utána magyarok. A Parainesis-ben Kölcsey kifejti, hogy "az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! – az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat." Kölcsey tehát nem valamiféle nacionalista fundamentalizmus nevében helyezi a haza szolgálatát az emberiség szolgálata elébe - hanem pragmatikus megfontolásból: ha hatni és gyarapítani akarunk, akkor a saját kis körünkben (hazánkban) kell munkálkodnunk az emberiség jobbításán.

3. A haza és a haladás elválaszthatatlansága

A haza eszméje 1848-ban elválaszthatatlan volt a haladás eszméjétől, az ország nyugat-európai típusú fejlődési pályára állításától ("jelszavaink valának: haza és haladás"). A márciusi ifjak tudatosan vállalták a szolidaritást és azonosságot az európai népek tavasza által jelképezett felforgató, újító eszmékkel, és nem azzal szemben határozták meg magukat. A magyar szabadság és a világszabadság eszméje a márciusi ifjak gondolkodásában szervesen összefonódott. Csupán a huszadik század elején következett be végzetes szakadás a haza és a haladás eszméje között (lásd ezt a korábbi Pendulum írást). Bár a technikai civilizáció korlátlan növekedésének pozitivista mítosza mára már elavult, akárcsak az emberiség jobbítását célzó libeárlis progresszivista, vagy éppen kommunista eszmék, a haladás abban az értelmében ma is időszerű, ahogyan Petőfi értette: "Ha majd a bőség kosarából/Mindenki egyaránt vehet,/Ha majd a jognak asztalánál/Mind egyaránt foglal helyet,/Ha majd a szellem napvilága/Ragyog minden ház ablakán." Hogy minél több polgár részesüljön a szabadság, a jólét és a műveltség áldásaiból, beleértve azokat a polgártársainkat is, akik jelenleg hajléktalanok vagy éppen nyomortelepen élnek. Hogy a társadalmat ne szabadalja szét az egyenlőtlenség hatalmasokra és nincstelenekre.

4. A haza alapját a szabadságjogok képezik

A haza márciusi eszméje tehát nem kirekesztő, hanem befogadó volt, származásra, nyelvre és szociális helyzetre való tekintet nélkül. Mégis, mi képezte hát a hazához való tartozás alapját? Nem más, mint a (liberális) szabadságjogok közös élvezete. Kölcsey is hangsúlyozta, hogy haza alatt olyan politikai közösséget ért, "hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga s kötelessége van." Petőfi ezt úgy fogalmazta meg, hogy "haza csak ott van, hol jog is van." Bármennyire is nem tetszik tehát a jelenlegi hatalomnak, de a haza 48-as koncepciója elválaszthatatlan volt a liberális szabadságjogoktól. Hiszen a forradalom programja nem más, mint a polgári szabadságjogok és a kormány elszámoltathatóságának, a hatalom demokratikus kontrolljának kívánalma. A habermas-i értelemben vett nyilvánosság (az intézményesült társadalmi tér, amelyben a polgárok élnek a jogaikkal) szabadsága volt március 15. fő követelése. A sajtószabadság nem kizárólag a cenzúra hiányát jelenti - közvetlen cenzúra nélkül sem feltétlenül szabad a nyilvánosság. Hiába van jogod hozzá, hogy szidd az utcán a kormányt, ha az újságok, a tévék és a rádiók túlnyomó többsége kormányellenőrzés alatt van és hazugságokat terjeszt. Ha nem érvényesül a hatalmi ágak elválasztása és az igazságszolgáltatás nem képes elszámoltatni a közvagyont ellopó közszolgákat. Nem attól áll valaki a haza szolgálatába, ha zászlót lobogtat és hajrámagyarokat kiabálva felvonul, hanem attól, ha aktív polgárként kiáll azért, hogy a hatalom elszámoltatható legyen, és a haza minden polgára érvényesíthesse a szabadságjogait. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr9413740944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.