Foucault ingája

"A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja." Umberto Eco, A Foucault-inga

Z_1.jpg

Pendulum a Facebookon

Friss topikok

Címkék

1848 (1) 1918 (1) 1918. november 16 (1) 1919 (1) 1938 (1) 1946 (1) 1956 (2) 1968 (1) Ady Endre (2) afro-amerikaiak (1) agy (1) agymosás (1) Ahmet Merabet (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (1) alkoholizmus (1) alkotmány (1) Andalúzia (1) Anglia (1) antiszemitizmus (7) apátia (1) Argentína (1) Árpád-ház (1) árvíz (1) aszály (1) autokrácia (2) Azerbajdzsán (1) balliberális (1) baloldal (1) Baltimore (1) Bayer Zsolt (1) Bécsi döntés (1) bevándorló (1) bevándorlók (7) Bibó István (1) Böhm Vilmos (1) bolygó (1) Budapest (1) bűnözés (2) centralisták (1) Central European University (1) CEU (2) Charlie Hebdo (3) Chicago (1) cigány (1) cigánytelep (1) civil szervezetek (1) civil társadalom (5) civil törvény (1) családon belüli erőszak (1) Dánia (1) darabont (1) DCLeaks (1) Debrecen (1) dehumanizáció (1) demokráca (1) demokrácia (9) diákmozgalmak (1) diéta (1) diktatúra (1) Diner-Dénes József (1) DK (1) drog (1) egyesületek (1) Egyesült Királyság (1) egyetem (1) egyetemisták (1) egyház (4) Együtt (1) élelem (1) elit (1) ellenforradalom (1) ellenzék (2) elme (1) első köztársaság (1) El Salvador (1) emberi jogok (8) emigráció (1) emlékmű (1) Eötvös József (1) esőzés (1) étkezés (1) EU (1) Eurázsiai Unió (1) euro2016 (1) Európa (1) fasizmus (1) fehérterror (1) feketék (1) Felvidék visszacsatolása (1) felvilágosodás (2) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) Ferenc pápa (1) Ferguson (1) Fidesz (2) foci (1) fogyatékkal élők (1) fogyatékos (1) forradalom (1) forradalom és szabadságharc (1) Franciaország (1) Francia Kiss Mihály (1) futball (1) gettó (2) globális felmelegedés (1) globalizáció (1) gondolatrendőrség (1) gondolkodás (1) groupthink (1) győzelmi beszéde (1) gyűlöletbűncselekmények (1) hajléktalanság (1) haladás (1) halálbüntetés (1) Hans Küng (1) Harmadik Birodalom (1) haza (4) hazafiság (3) házasság (1) haza és haladás (1) Haza és Haladás (1) Héjjas Iván (1) heti válasz (1) Himnusz (1) Hódmezővásárhely (1) holokauszt (3) homoszexualitás (2) Horthy-korszak (4) Horthy Miklós (1) hús (1) húsipar (1) húsmentes (1) Huszt (1) I. Ferenc (2) I. Géza (1) II. János Pál (1) iliberális (1) illiberális (1) illiberális állam (2) illiberális demokrácia (1) illúziók (1) imázsfilm (1) integráció (1) intelligencia (1) internetadó (1) iskola (1) iskolai szegregáció (1) iszlám (1) Iszlám (5) isztambuli egyezmény (1) Izsák (1) Jászi Oszkár (4) jogévdők (1) jóléti razzia (1) Jorge Mario Bergoglio (2) Joseph Ratzinger (1) Józsefváros (1) Justus Pál (1) kábítószer (1) kálizok (1) karikatúra (1) Károlyi Mihály (3) katedrális (1) katolikus (5) Kazakhsztán (1) kereszténység (8) keresztes háborúk (1) Kína (1) kisalkotmány (1) klímaváltozás (1) Koch (1) kognitív tudomány (1) Kölcsey Ferenc (3) Köln (1) kommunizmus (1) konzervatív (1) kormány (2) környezetvédelem (1) Kossuth Lajos (1) közöny (1) köztársaság kikiáltása (1) Kristályéjszaka (1) kultúrharc (1) Kunfi Zsigmond (1) lakásszegénység (1) lakóotthon (1) lapbezárás (1) Libanon (1) liberális (4) liberális demokrácia (3) liberalizmus (12) Litván György (2) Lovassy László (1) Lukács Móric (1) Magyar Hírlap (1) március 15 (1) mecset (1) média (1) megértés (1) megismerés (1) melegek (2) menekült (1) menekültek (6) menekülttábor (1) merénylet (1) Metternich (1) migráció (1) migránsok (2) mocskos háború (1) Mohammed (1) Momentum (2) Mónus Illés (1) MSZP (1) műanyag (1) műanyagszennyezés (1) multikulturalizmus (1) muszlimok (4) muzulmán (1) muzulmánok (2) nácik (1) nacionalizmus (4) Nagy-Britannia (1) nagyivók (1) narkógettó (1) Németország (1) nemi erőszak (1) nemzet (4) neoliberalizmus (1) Népszava (1) népszavazás (2) NER (1) NIMBY (1) no-go zónák (1) nők jogai (1) Nolimpia (1) oktatás (2) olimpia (1) Open Society Foundations (1) Orbán Viktor (9) Oroszország (1) országgyűlési ifjak (1) országgyűlési választások (1) őszirózsás forradalom (1) pápa (4) Parainesis (1) Párizs (1) patkányok (1) patriotizmus (1) Petőfi Sándor (2) PISA (1) plakátkampány (1) Polányi Károly (1) Polányi Laura (1) Polányi Mihály (1) polgári radikálisok (1) polgárjogok (1) politika (1) politikailagkorrekt (1) politikai korrektség (1) polkorrekt (1) populizmus (3) Prohászka Ottokár (1) pszichiátrai betegek (1) Püspökladány (1) Putyin (2) rasszizmus (3) reformkor (3) rezsiszilárd (1) Róma (1) roma (1) romantika (1) Romero (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) sarki jég olvadása (1) Soros György (5) stadion (1) szabadság (2) szabadságjogok (3) Szabó Ervin (1) Szalay László (1) szárazság (1) szavazás (1) századelő (1) szegregáció (1) szekértábor (1) szekuláris (1) Szende Pál (1) Szent Korona (1) szeretetteljes felzárkóztatás (1) Szijjártó Péter (1) Szíria (1) szociáldemokrácia (2) szocializmus (1) szólásszabadság (2) Szózat (1) Tádzsikisztán (1) Tanácsköztársaság (1) Társalkodási Egyesület (1) tej (1) tengerszint emelkedése (1) tények (1) teológia (2) terrorizmus (2) titkosszolgálat (1) tojás (1) Tormay Cécile (2) történelem (1) történelmi alkotmány (1) Trump (2) Tübingen (1) tudás (1) tudatlanság (1) tüntetés (2) Uganda (1) Ukrajna (1) USA (3) Vaclav Havel (1) választás (3) választás 2018 (2) választójog (1) vallásszabadság (1) vega (1) vegán (1) vegetáriánus (1) Videla (1) vihar (1) Vörösmarty Mihály (1) vörösterror (1) Wass Albert (1) XVI. Benedek (1) zsidók (4) Címkefelhő

Nem a túl sok demokrácia a hibás

2018.03.26. 18:38 Pendulumblog

grosz.jpgA populista népbutítók nem azért virágoznak, mert a "buta prolik" is beleszólhatnak a politikába, hanem azért, mert egy borzasztóan elitista és igazságtalan világban élünk, ahol az emberek nem tanulnak meg gondolkodni.  

Sokat beszélnek manapság arról, hogyan jutottunk idáig. Miért van az, hogy az emberek felülnek a populista népbutítóknak és a gyűlöletre és félelemre épített propagandájuknak? Sokak szerint ez a demokrácia hibája, ahol a hülyék is szavazhatnak és mindenkinek lehet véleménye. Ők valamiféle platóni államról fantáziálnak, ahol a politikai szabadságjogokat intelligencia-teszthez kötik. Én ezzel nem értek egyet.

A kiváltságos kevesek uralma, bárhogyan is állítjuk össze ezeket a kiváltságokat, szükségszerűen igazságtalan. Az intelligencia nem jelent bölcsességet és igazságosságot. Lehet valaki rendkívül intelligens, de ettől még hozhat rendkívül rossz politikai döntéseket, amelyek a közösség pusztulásához vezetnek. Ráadásul az intelligencia szociálisan relatív fogalom, a legtöbbször éppen a vagyonosok és hatalmasok határozzák meg, mi az, és ki juthat hozzá. A tekintélyelvű populisták nem azért tudnak virágozni, mert túl sok ember élvez túl sok jogot - éppen ellenkezőleg, azért, mert egy borzasztóan elitista világban élünk, ahol emberek tömegei vannak megfosztva alapvető jogoktól és élnek embertelen körülmények között.  

Félreértik a jelenlegi válságot azok, akik azt képzelik, hogy az emberekből az intelligencia hiányzik és hogy az ostoba döntések mögött a tudatlanság áll. Sajnos a legképtelenebb összeesküvés-elméletekben, a legdurvább politikai szélsőségekben is képesek hinni rendkívül intelligens emberek. Vajon miért csapódtak a sztálinizmushoz vagy hitlerizmushoz világhírű tudósok és filozófusok? Sokszor ezek a döntések egy közösséghez való rituális tartozás aktusai, nem a racionális megfontolás termékei.

Nem egyszerűen a tudás hiányzik az emberekből, hanem a tudáshoz - és így a hatalomhoz - elvezető úttal van a probléma. A kritikai gondolkodás és az empátia képessége az, mai hiányzik. És ez a hiány abban gyökerezik, ahogyan a gyerekeket neveljük. Az egész nevelési rendszerünk a tekintély elfogadásán és a többséghez való konformista alkalmazkodáson alapszik.

Rengeteg, többé vagy kevésbé felesleges kacattal tömik meg a gyerekek fejét - lexikai ismeretekkel a világról, amiknek egyébként 1 perc alatt utánanézhetnek a guglin. Az ún. erkölcstanórákon már erkölcsi dogmákkal is. Eközben nem tanítják meg a gyerekeket kételkedni, érvelni és felfedezni. Logikusan érvelni és bátran kiállni a véleményükért, miközben tiszteletben tarjták mások véleményét. Bemagolják a Pithagorasz-tételt és a növények anatómiáját - de nem tanulják meg, hogyan jutunk el érvényes és cáfolható ismeretek megszerzéséig. Pedig erről szól a tudomány: nem az abszolút igazságokról, hanem a cáfolható ismeretekről.

Ezért fordulhat elő az, hogy gyakran iskolázott, sőt, tudományos fokozattal rendelkező emberek is egészen elképesztő butaságok híveivé szegődnek. A legjobb tudósok nem mindig azokból lesznek, akik szorgalmasan és tisztelettudóan betanulták, amit a tanár leadott az órán - hanem azokból, akik képesek voltak átgondolni és ha szükséges, akár megkérdőjelezni azt. Éppígy a legjobb demokraták sem azok, akik mindig a többség véleményével értenek egyet, hanem azok, akik képesek akkor is kiállni a véleményükért, ha kisebbségben maradnak vele - és képesek azoknak a véleményét is tiszteletbn tartni, akik nem értenek egyet velük.

A jövő nem az elitista elzárkózásban, hanem a tömegek nevelésében rejlik. Ahogy az egyes embernek, úgy az egész emberiségnek is a tanulás által kell jobbá válnia. De a tanulásnak együtt kell járnia a jogok tudatosításával és érvényesítésével - nem lehet azt várni, hogy a “hülye nép“ felnőljön a demokráciához, ha megfosztjuk a jogaitól. A populizmus ellenszere a több jog, és nem a kevesebb. Nem az atomizált alatvalók ricsaját, hanem a közösséggé szervezett jogtudatos polgárok hangját kell felhangosítani. Minél kiszolgáltatottabb, minél elnyomottabb, minél kizsákmányoltabb egy csoport, annál nagyobb szüksége van arra, hogy közösséggé váljon és hallassa a hangját a politikai arénában. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pendulum.blog.hu/api/trackback/id/tr6513781876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.