2020. máj 21.

Tényleg teokráciában akarunk élni?

írta: Pendulumblog
Tényleg teokráciában akarunk élni?

allamesegyhaz.jpgA szekuláris oktatás és a szociális ellátás ellehetetlenítése és kiéheztetése ugyanannak az éremnek az egyik oldala, amelynek a másik oldala a közintézmények és a közvagyon átjátszása az egyházaknak.

Úgy tűnik, a kormány a veszélyhelyzetet arra használja fel, hogy egy sor olyan ellentmondásos döntést nyomjon le a torkunkon, amik egyébként tömegtüntetéseket váltanának ki. Semjén ún. salátatörvénye (Konok Péter találóan mosléktörvénynek nevezte) érdemi társadalmi vita nélkül egészen hajmeresztő törvénymódosításokat vitt át, amelyek mögött egy rémisztő jövőkép sejlik fel. Egy tekintélyelvű, teokratikus Magyarországé, ami az állam és az egyház, a Trón és az Oltár szövetségén alapul, és elfojt minden szabad kezdeményezést, ami nem illik bele ebbe a zárt neokonzervatív ideológiai keretbe.

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok egyházellenes - egyetértek Jürgen Habermasszal abban, hogy a modernitás vallástalanító projektje meghaladandó, és az egyházaknak is helyet kell kapniuk a közéletben. Jómagam is ismerek számos remek, egyházi fenntartású szociális programot. Az államnak azonban minden esetben világnézetileg semlegesnek kell maradnia, és garantálnia kell a polgárok számára a lelkiismereti szabadságot.

De vajon hogyan érvényesülhet a lelkiismereti szabadság egy olyan országban, ahol az állam önkényesen dönti el, melyik felekezet kerülhet be a kivételezett egyházak körébe? És az általa kivételezett egyházakat nem egyszerűen privilegizált helyzetbe hozza a közélet számos területén, de egyenesen arra törekszik, hogy monopolhelyzetbe kerüljenek? És miközben az állami és civil intézményeket, szervezeteket tudatosan kiéhezteti és ellehetetleníti, az egyházi intézmények vitorlái csak úgy dagadoznak a kormánytámogatás szelétől?

Ott van például az oktatás: az egyházi iskolákban négyszer több pénz jut egy diák oktatására, mint az állami iskolákban. Vagy a szociális ellátás: az elmúlt években az alapszolgáltatásban az egyházi működtetésű alapintézmények aránya 44%-ra növekedett. 2010-ben a gyermekvédelmi intézményeknek mindössze 7%-a volt egyházi fenntartású, ma már 60%-ra! Semjén legutóbbi törvénymódosítása arról is szólt, hogy ezentúl az állam ingyenesen az egyház tulajdonába adhatja a szociális intézményeket. És rögtön át is ad 29 ingatlan egyházi fenntartásba, köztük egy barokk Esterházy-kastélyt.

Az elmúlt 10 évben a kultúrharc nevében a kormány tudatosan és szisztematikusan kiéheztette a szekuláris kultúra, oktatás, ellátórendszer stb. fellegvárait, műhelyeit. A független intézményekben, civil szervezetekben egyértelműen veszélyt lát a saját hatalmára. A tudás = ellenség. Gyanús. És hiába dolgoznak egyébként kiváló szakemberek (is) az egyházi fenntartású intézményekben, azok összességében sokkal inkább kontrollálhatóbbak - és rajtuk keresztül az egyházzal összefonódó teokratikus állam szellemi kontrollja is nő a társadalom fölött.

Azzal, hogy átengedjük a közélet, a kultúra, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás egyre nagyobb szeleteit az egyházaknak, egyben le is mondunk az ellenőrzésről felettük. Tekintélyelvű, hierarchikus és egy zárt ideológiai rendszert képviselő intézmények kezébe kerül a közvagyon, és ezek fognak arról dönteni, a saját önkényes szempontjaik szerint, hogy ki és milyen oktatást, milyen szociális ellátást kaphat. Hogy ki milyen ideológiai elvek alapján kaphat munkát vagy válhat ügyfelévé ezeknek az intézményeknek. Mert állítsanak is bármit a kormánypropaganda oldalain, tény, hogy az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a diszkrimináció tilalma jóval kevésbé érvényesülhet az egyházi ellenőrzés alatt álló intézményekben.

És hogyan is érvényesülhetne, ha maga az állam is zavaros vallási ideológia alapján avatkozik bele a polgárok magánéletébe? Nem lehet másnak minősíteni ugyanis a születéskor bejegyzett nem megváltoztatásának tilalmát, ami Semjén úr szerint szintén a járványhelyzet idején feltétlenül szükséges intézkedések közé tartozott. Ez egy színtisztán gonosz döntés, aminek az egyedüli célja, hogy megalázza, kirekessze és megbélyegezze azokat az érintett honfitársainkat, akik nem akarják bujkálva, hazugságban leélni az életüket. Lehet, hogy ők kevesen vannak a lakosság egészéhez képest - de nem is ez a lényeg. Egy szekuláris államnak nincs joga beleszólni a polgárok magánéletébe, és kutya kötelessége biztosítania, hogy mindenki a maga által választott nemi identitás szerint élhesse le az életét, és ezért ne érje hátrányos megkülönböztetés.

Aki azt reméli, hogy ezeknek a változásoknak a keresztény vallás lesz a nyertese, hát súlyosan téved. A képmutatás, az álszentség és a bigottság nyerni fog, de az őszinte, szívből jövő hit csak veszíthet ezzel. A hatalomnak az érdeke az, hogy minden kritikát a vallás, a hagyományok és a keresztény értékek ellen indított támadásnak állítson be - pedig a keresztény embereknek éppen annyira érdeke az egyház és az állam szétválasztása, mint az ateistáknak.

Az Orbán által emlegetett “keresztény szabadság” a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre kevesebb szabadsággal fogunk rendelkezni ahhoz, hogy eldönthessük, hogyan éljünk. Hogy milyen szellemiségben oktassák a gyermekünket. Hogy milyen segítséget kapjunk, ha rászorulóvá válunk. Egyre kevesebb lehetőségünk lesz arra, hogy védelmet kapjunk a diszkriminációval és a támadásokkal szemben, ha megaláznak és kirekesztenek minket azért, akik vagyunk. Mert ne higgyük, hogy ez a folyamat majd megáll a transzneműeknél. Sorra kerül előbb-utóbb mindenki, aki egy kicsit is kilóg a sorból, és akinek az értékrendszere, világnézete nem felel meg a kriptokonzervatív erkölcscsőszöknek.

Fogy a levegő!

Sárosi Péter

Szólj hozzá